még egy szóra megfordul az utazó
leemelt kalapja alól szél fut szerteszéjjel
széttárt kabátjáról megfakult gombjai
bolondul pörögnek alá az éjszakába
s szeme tükrében ott áll reszketve
csendes hurokba fordult testével
maga a szétszakadt világ
izzó rojtos szavai
lüktetve tekernek körbe
eldobált igazság rongyaival
mindent mit kimond
derűvel és még mindig izgalommal
kacag a bolond
s mosolya foltok az élet baján
