pseudofaktum

vágyaid söpörjék ki koponyád szobájátha lépteid kopognak benned: megtaláloda számításodfújjad tovafújjad tova a szeleta szelet fújjad el mertte vagy a viharcsak te vagy senkimás nem lehetha vágyaid söprik ki koponyád mindenszegletét: te magad vagy az álomússzál és olvadj…

ha beszélekszégyellnekha beszélekjaj, ha énmegszólalokbüdös számatgombold bearany leheletteldobjaim verjékszét koponyámbőröm nyikorogagyam toporogfejem nyeregjébenén semmit semtudok elmondokhát mindent!mindent! 

az álomizomrostonvégigzuhanva járkálöt boldog búbánat-álmom lehanyatlópirkadattáncotszívmosolyta szem puha gereblyerád vetett mozdulataiarcod homokját félre-hajtva belesimulnaklélekhangú szavaidnyugalmas csendjébe 

csend vanhalott bogára csendhol vagyés mitcsinálszengemsenkisemlátrólamsenkisemtuda holdöltöztetmagánybacsendbeárnyékbamaradj megmaradj megmaradj megmaradj meg nekemmaradj meg annakaki az egyetlenmenedék vagyvárj rám ésmaradj megmajd megyekhozzád lányomtestvérem…

a lány a hegy gyomrába vezettelegéhesebb titkai közés ott magára hagyta bárvak szemei sokáig látták mégs akkor a hintázó sötétségbennagy csendből támadt fel hangjamint tépázott szilaj szél:"Mint részeg szerető, kergetlek hetedhét-országomminden kapujában. Arra megyek,…

boldog karácsonyt

lassan léptem a hervadozásbahogy magamat kinyilatkoztassamitt hever titka a magánynakitt vannak útjai régről jöttúj hangoknakvehetik el bár mindenemettükröm mégis megmaradtükröm a tömeg folyójafolyamatos változáslassan megérő értelemkérdések halmazakifaragatlan…

a csend a vásott városba HUKKa villamos halott bogára villamos partra vetett pontyrávicsorognak éjjeli állatokmedvék, nyulak, csillagokmeg én, én aki megyekés lépteimben kutatlakhol vagy és mit csinálsztestvérem testvéremengem senki se látrólam senki se tudenyém a hold, éna…

Cupido,meztelen feneked rejtsd nadrágba,lovaidat fékezd véres kantárral,lépjen hátrébb mindenki és jajongjonsápadt öled, szemeid vörösre ringjonfelhők fodra felett, hagyd gyermekeidetés megtanulnak lassan nyílt harapni

a csend a vásott városba hullúgy nevet a villamosonmint valami eszelős bolonda villamos halott bogár- mondja, a villamospartra vetett pontyéjjelente megfagy a számúgyse használom semost se későbbnéma gubó vagyokmenekülő ebben a kurvatéli recsegő gyászbanlépteimben kutatlakhol vagy…

messzebről jövök felédmint bolygóvándor angyalokkarjaidban csitíts elcsitíts el mint gyermeketnem vérzek és nem síroknem rugdostak nem verteklassú tűzön nem égettekálomevő farkasokkalálomfaló farkasokkaltarka kínban neveltek csakkabát ujjába bújtattakkarjaidban ringass…

alvás alvadt álmokat fojtogatótüzet bőgő pincepokolnapnál is világosabb bőrömön az életpillantásokat elkapva összerezzenmerről fúj a szél ha egy másodpercmarad ha kérdés hogy élni merre és hogyan én magamnak éjjel-nappal jósolnékvagy megenném a beteg…

álmaidat vaktölténnyel lőttem át, fejemállatkoszorúját te világítottad át, hát mimarad nekünk, hát merre és miért kénefényeinkkel pásztázni koponyákban -emlékszem harsány titkokra és recsegőállkapoccsal életfalatot rágva éltem átnapokat napról napra rakott…

a csend a város felett mozdulatlan halott bogárrátapad a villamosok ablakáraa számra éjjelente némaság fagycsak lépteimben kutatlak:hol vagy és mit csinálsztestvéremnek tudlakmert engem senki sem lát éssenki sem tud rólamde ha lehetne volna azt akarnámhogy csak te tudj rólam és…

ÉRTELMET A NAPOKNAK 

sorsot nem fordítcsak üres szavakatdobál a csöndbeszelet nem görbítcsak szellőt köpködmert szegényés gyöngehajnalt nem hasasztminden titkát kilóraadja elvizet nem fakasztköveket kaparpuha körmeivel