pseudofaktum

és innentől írni sem írok, kiszakadok minden közlésből egy időre

hangtalan esőbelélegzek ha bentmegszorult levegőmkiszakad ó örvényhegyekbe bújnikéne el temess be

talán túl sokat kaptam a boldogságból

az vigasztaljon, hogy már nem tudok sokáigvergődni. ha belenézel a szemembe, és aztmondod, nem kellek, vége van. mert ugyanmeg kell ölnöd, de mindketten érteni fogjuk,hogy ez szükséges. és ez a szövetségfeloldja majd a fájdalmat is talán-

én veled összeforrottam,mintha rádterülő éjjelbőllennék varrvanincs vágyam már semmicsak hogy csended lehessekha neked ez nem kell:meg kell halnom hogynélküled is életbenmaradjakhiába próbáltál kedvesenvagy gyilkosan magadróllefejteni - nem engedtetermészetemnincs ezen mit…

talán ha nem érezném azt, hogy takaró alatt bújik össze a szívünk, nem lenne olyan nehéz elviselni, hogy nem bújhatunk össze a takaró alatt

belehalok?

Tegyük fel, ha gondolataimnak akár 1%-átki tudnám magam elé borítani, az abbólvarrt lepedő alól nem lógna-e ki a lábunk?

Ha az emberben bozóttűz pusztításahagy nyomot, hirtelen ráébredhet, hogynincs benne félelem. A legrosszabbegyszer, kétszer, háromszor bekövetkezett.Viszont azt mondják, a talaj a gyökeréigelégett növények alatt a legtermékenyebb. 

Barátaid többsége nekemolyan, mint a vízbefulladás:bár talán úszókról lenneszó, de karmozdulatokattenni még/már lusták.

Mellkasi tájékon valamiforró gömböt tapasztaltamami most idegrendszerembekapaszkodik lángjaival.Jó lenne hányni egy hétenkeresztül: kiöklendezniminden mérgét a belémkapaszkodóképeknek.Néha azt álmodom, hogymegnyugszom: de arra kelekfel, hogy újra és újra közösképei…

ez a gyűlölt izzadtságszagahogy próbálom szavakbarendezni a szétszakadtatvan amit nem lehet kimondani:amit kimondattak veledmorfiumos kábulatban a vágyaknem táncolnak, nem nevetnekrajtam. ilyen csendet festeneka pokolban a fakó szívekbetestvéreink, az ördögökahogy…

van ami legyőzhetetlen:szerelmünk záporánakfüggönyén se te, semén nem látunk átés tócsákba gyűlőanyaga mindenüttebben ússzak veledfulladásomig és tovább 

most megedzett és kihűltvan ami lehámlott, vanami a bőrre feszültszinte kész vandolgozik még az ösztön,az erkölcs és a vágyaknagy lázból ébredezve,bágyadt kimerültséggelkinézek: csend vana felhők elmarták a kéketa felhőket elmarta a napaz ég felgyulladtbennem felgyulladt…

fogynak a napfoltok,az endorfin-katapultok,halódnak tartalékaima semmibe hullok?vagy ködöt írt rámjövőm hintázása?az ágyam alatt lakószörnyek éjjel savatfröcsköltek ereimbenyikordul a padló:felmordul bennema remény - lúgotkapok ma éjjel taláncsendet. kell ez acsend, most csak…

kivilágított utak minden irányba