pseudofaktum

téged nézlek. hajad, mint őrültanyád, mossa hátad sápadtbőrét újra és újra. látványodzápor, melynek kopogása engemtáplál: atomjaim zenédrebomlanak és épülnek fel megint,éveken és évtizedeken át ittés ebben a pillanatban.vagy egy helyben állnak, s akeringés megfagy, a…

szemed áspiskígyó ha vitázunk,arcod kigyúl. nyelved másvalakié.szavaid azonban nekem szólnak.pont ez fáj: haragjukon lassanelsodródom. partom te vagy,mondom is gyakran, de te belém-harapsz. talán joggal teszed. érveimostobák melletted, belőlük az árad:mozgásom esetlen nélküled.…

elkapartsebembőlelőbuggyanta reggelfehérfényefájdalmatokoz méga szemneka látásmég szűzés tompaa látás méggyermekazt látomcsak hogylátlak éshozzád isérhetekez hát asokszorelképzelthazatéréspont olyanpuha ésszéteső mintálmaimbanmajd jövökhozzád újraotthonomhúsom…

búza sarló nap poraőket szántólelkem rozsdás boronaszemed szemem citeraciterának hangjamérges viperamarok végtelennyargal utamonsúlyom eladomkacag elviszemzokog elviszemszeret áthozomgyűlöl áthozomszeret átkozomgyűlöl éltetem 

az egyika kétszázhatvanharmadikaz ötödik vagya tizennégyezer-négyszáznyolcadikaz utolsóaztán a borítótráöltözteted a többireegyszer végigsimítodés pár dolgot végiggondolsznagyapámte végigolvastadtetteid menetétegy-két dolgot talánvégig is gondoltálmegérteda lapok…

aranyívű válladaranyhíd vállaidkontúrja menténvagy: aranykontúrvállaidnak íve:kiviláglás zengéstüzes nap festékerajtad - szikrasugárkoszorútűzmázú napnakultraibolya húsaégnek zokogásátvállaidnak ívenapnak lehanyatlómosolygós halálátvállad: a végzetrajzolja a…

budapest pest budapest pest buda pestágaival bogaival villamosokkal meg sok egyéb utazásra megoldást kínáló eszközzel síneken és más egyébutakon járva melyekrefelpattannak fiatalok:zavaróan különlegesek és általuk meglepetéseket nélkülöző módon semmilyenné silányulok éles…

szél! most minden a szélrőlszól. a tereket locsoló és azarcokat kifestő, lányok hajáttáncoltató meg hegygerinceketborzoló szélről. bennem is szélfut körbe, végigírva sötét utcáim.a tett és a tett nélküli megfigyelésis ebbe a szélbe kapaszkodik,és szelet lélegzik szerelmem…

annyira ideiglenesés megtiporható vagyok,hogy pont annyira vagyokboldog éppen ettől

Bizonyos közegekbennem tudok jó lenni. Aközegek aranyból vannakvagy valami tiszta fémből,erős és megdönthetetlenötvözetből készülnek. Acsaládom és ismerőseimis ebből vannak. Ebbőlkészült az egész világ. Éna közéjük szorult por vagyokés ennyit magamról. Bár…

1nincsen naptár zsebeimbenautót indítani tanított apámvezetni már nem - tüdőmgombjait lassan kibontjákcsatáim - fellélegeztetőgép2Rég beszéltünk, barátom. Márremeg a föld: itt járnak. Vesztünkreüldöztük egymást a pokolba. Ezaz utolsó, utolsó pillanatInni a bort…

álmaimban én győzöm le a sárkánytálmaimban félig szétkent tégely festékaz agyam, lábnyomaim a felhőkálmaim szépek és kegyesekajtók ablakok ura vagyok álmaimbande sorra hullanak a tollak abból apárnából amit egyszer neked varrtamha nem ébredek fel a posztereklezúgnak a falról…

úgy szerettem volna bemászniruháid közé hogy ott a földreüljek: fejem kabátjaid simogatnákés dalokat énekelnének titkostetteidről. szerettem volna. mostnézz rám: én vagyok. egyszerredalolom a vizek nyelvét és közbentakarót kötök magamnak hidegnapokra. majd az ajtókat…

hiszek a színek erejébenmeg a csillagokban stbés soha nem reccsen csontlábamban, ha az égenfutok blabla. hiszem a sor-so-mat és benned is hiszekmert tehet e mást a          tehetetlenelszántan vak lélek? nem.és réteken kallódjanakel lelkem…

szívemet lúgosító álmokvegyszerésze te,rebbenés-robbanástekinteted,te, szúnyogszárnyúszavadfelmérgesíted lelkemválium-tengeréthullámokkal dobálszetilvizeken, szóvalmiattad hánykolódokmagambanmiattad,tevegyészemkikeverőm 

az én szemem csatornaabból indul a dunasejhaj kárikittyomfekete víz a dunaaz én szívem kreppapíramire egy ovis írsejhaj kárikittyomzsírkrétával teleíraz én babám elhagyottén kérek bocsánatotsejhaj kárikittyomelhagyott jaj elhagyottaz én lelkem kék zsetonördög nyerte…

kopogós percek járnak az órakörül a rugó rózsakelyhefáradt édességet botladoztatvégig a csontvázamontéged befogadlakminden kapu alatt ha átmegyekvállam a falnak dörzsölöm porszagúbérházakban és érzema tested illatát és abban tárul ki ürege a nyúlnakvagy vágy kapu és…

a nap hevében forrt még amikora szél hullámai felverték az estétés nyughatatlan teste telehánytameséivel a büdös nagy egetott mentem éppen ahol a részegtejút hasadt és a résbe belenéztembátran mint tengerész a titkokatörvényként dobáló tenger hasábaagyam régen úgy dobálta…

vágyaid söpörjék ki koponyád szobájátha lépteid kopognak benned: megtaláloda számításodfújjad tovafújjad tova a szeleta szelet fújjad el mertte vagy a viharcsak te vagy senkimás nem lehetha vágyaid söprik ki koponyád mindenszegletét: te magad vagy az álomússzál és olvadj…