állj meg, és nézz fel egy éjjel. amikor zsong a fejed a zajtól. amikor nem érted a fényeket. amikor túl sok az értelmetlen szín. vesd magad a sötétbe és nézz fel.
fulladó szívvel és zavarodottan, teljes lélekkel és létezéssel. arra a pillanatra legyél szabad és szabálytalan, nézz fel, és lásd a végtelen sötétet, ahogy ott lüktet korlátlan erővel, egyedül és féktelen boldogsággal az elveszett életek mindent tagadó büszke dühével, indulatosan és tisztán.
látod, létezik rendszer ebben a tébolyban. még a hideg betonszívek ketrece sem képes eltörölni. semmi.
ne félj. most, hogy végre hazatérsz, tudd a csendben, mely körédfeszül: te is létezel.
nézz bele az éjszakába, érezd és tudd mindenekfelett:
ebben a megfeneklett világban nincs, mi kárt okozhat benned. ott vagy fent te is,
végtelenül és tisztán, határtalanul.
.jpg)
