39
hallod e ahogy
zúg a szél kint
hallod e milyen
mérgesen ömlik
az ablakra ne félj
idebent jó meleg van
látod a pokróc alatt
nem bánthat senki
itt mindenki érted
és senki nem akar
itt baj nem ér csak
győzd magad még az
ajtó előtt megállítani
40
én azt hiszem
egyszer majd meghalok
de nem úgy mint illik
mert én kimegyek a rétre
és ott lefekszem és amikor
rámfekszik az ég én
hangos leszek és illetlen
mint bármi ösztönös élet
úgy fogok vergődni és
ordítani hogy elszégyellje
magát a természet is
ott a réten leszek kék ég alatt
talán pont délben és az izzó napon
fogok küzdeni amíg
ráfagyok dérként a tájra
41
aki sokat megél idővel elfárad
szerelmet megélni minden
én nem akarok mindig
azon küzdeni hogy ilyen maradj
de valahogy azt hiszem
megtartottalak most már
nekem mindig ez a fény
én ilyen vagyok látod
mennyire bizonytalan nálam
semmi nem magától értetődő
csak az hogy te jössz én meg
állati ösztönből fogadom
el veled a létezést
