ajtók ezreit nyitod meg
terek és idők halmazára
folyóként a világ minden
pontján és benned élnek
létezésem változatai: te
vagy titkaim őrzője
egyre több szín és fény
áramlása a tudat határán
az öröktől megénekelt
és soha fel nem fogott
elrendelt megismerés
 

minden pillanattal
egyre több létezés
forraszt össze minket
mindenen kívüli új terek
és idők találkozásán élő
saját valóságként
párhuzamosok vagyunk
önmagunkra feszült
kiterjedései két közös
pont nélkül egymásnak
teremtett irracionalitásnak
rajtad fekve nézlek
végtelen ajtókon keresztül