talán az ő szívükben
visszhangot ver a tavasz
talán az ő szemükben
könnyé gyűlik a fény
oltalmat keresnek egymás
tekintetében és titkaikat
önmagukból lesik el
dallamok robbannak
szét bennük húsba
maró vággyal hogy
ölelje őket a nap mély
szakadékok peremén
és az égbe dobálják
színtől félholt szavukat:
ha habját a valónak iszom
legyen ébredésem fájdalom
legyen létem léttelen
ha utcáját a túlvilágnak
végigsöpörhetem
dallal és tánccal
2010.07.11. 02:13 pseudofaktum
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zajterem.blog.hu/api/trackback/id/tr432143880
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
