este pannóniatelep és szentendre között kinézve a pokol ferdén forogva közelít az ablak felé sok kis fénypontként a tintahullámot lovagolva, arcképem az üvegen tükröztetem és megkérdőjelezek mindent, amitől engem engemnek hívnak és pánik lovagol a szememben - vagy fényes…