pseudofaktum

most megedzett és kihűlt
van ami lehámlott, van
ami a bőrre feszült

szinte kész van
dolgozik még az ösztön,
az erkölcs és a vágyak

nagy lázból ébredezve,
bágyadt kimerültséggel
kinézek: csend van
a felhők elmarták a kéket
a felhőket elmarta a nap
az ég felgyulladt

bennem felgyulladt az ég
sok ezer képet martak el
a lángok - és szebb hamuja
egyetlen emléknek mint
árnyéka bármennyinek

most indul álmára vigyázni
a gyásznak a remény
most válik el egymástól
rengeteg határt nem ismerő
forma és hang - minden
szétválik és összetapad

-------------------------

az lettél hát, akivé lettél
ha kell, elengedlek
ha tudlak, megtartalak
fedetlen bőrömre kabátot
ha vontál, most leoldom
és meztelen hátamra ha
tenyered teszed -

majdnem csak a csendjeim
mutatnak - ebből varrtak
több nem lehetek,

több nem leszek

--------------------------

láttalak téged, barátom, múlt
éjjel álmomban. tudatod tiéd
volt, de fájdalmadba bújtam
fájdalmad megosztottam, s
egy percre nem a tiéd volt
láttalak dörömbölni kapudon,
s nem nyertél bebocsátást
míg fent az emeleten kínok
táncoltak, gyilkos vágyak
emelték égbe azt, akit a földre
akaratod hozott. kapudon
dörömböltél és ordítottál, fent
az emeleten a lány, aki érted
égett, akinek tüzében te
megszülettél eljátszott. és te
megcsalatkoztál és a földre
hulltál.

hamujában annak, ami vagy,
megszülöd magad. sodró
halálod az, nem több: virág.

-----------------------------

megannyi utam hosszát feledni
akarom. megannyi utam célját
megjegyezni.

a csend nevelt fel.

ezer terhét és fájdalmát köszönöm
annak, ki enni adott. hálám azoknak,
akik megtanítottak.

------------------------------

indulnom kell mindjárt