pseudofaktum

ez a gyűlölt izzadtságszag
ahogy próbálom szavakba
rendezni a szétszakadtat

van amit nem lehet kimondani:
amit kimondattak veled
morfiumos kábulatban a vágyak
nem táncolnak, nem nevetnek
rajtam. ilyen csendet festenek
a pokolban a fakó szívekbe
testvéreink, az ördögök

ahogy megfordulsz: hátad
sziluettjének határozottságában
bűntelen bűnödet látom: félsz
valamitől ami ellen nem tudlak
megvédeni

ez talán én vagyok, talán te vagy
hiába is próbálnék bármit mondani
talán igazad van hogy felesleges
azt akarom, hogy érezd amit én
nem hajt bosszúvágy - a vágy
hajt hogy megértsd a miértemet

kifakult most a kényszer hogy
rámvilágosuljon égboltod.

ahogy lelkem párolog, ráfekszem
a süppedős sötétre amit hátra-
hagytál és úgy ölelem magamra
széleit ahogy karjaid hajtottad rám
hogy átölelj mielőtt szépséges melleid
közül kiveszett bűnös bársonyom