te forró örök nevető
méreg testet öltő szelek
hogyan
(megint: hogyan)
miért
titok létező
itt nekem
élet
(megint: hogyan)
mindig hívlak
folyton forrongó vágy
minden
minden te
fény örök
élet
epilógus
minél közelebb jutok hozzád
annál távolabb vagyok
minél többet mondanék
annál kevesebbet tudok
akármerről rajzolok be
irányvonalakat
mellkasomba
végül az esztelenségbe
jutok vissza
egy eszme tud
téged megmagyarázni
egyetlen gondolatmenet:
az irracionalitás
