vándor
bármerre mindig egy
újabb valamerre
kóborolt át végtelen
réteken kopár
hegygerinceken végig
a tenger felé. leste
minden tettét falkája
a farkasoknak. ment
amerre csillagok
ragyogtak. etette
titkait a száraz
völgyeken. teremtette
fiait felhőrétegen.
rengeteg lépte törte
szerte a tájat.
varázsolt mindig új
hidat magának.
ritmusra dobbanó
szívével látta a
messzeséget.
vak volt, mert
minden pillanatban
a napba nézett.
