a tér és a beleőrülés szelíd
határán ült a legalsó lépcsőn és
zenét komponált körülötte ülő
műanyagpoharaknak és káposzta-
fejeknek újságpapírpalotában
amerről jöttem, arra nézett
tüdő szakadt, eső csorgott
be a torkán - így énekelt
gyere szakállamba, mélyerdő
gyomrába, puha fekete talaj
felett csobogó patakból inni
gyere tekintetembe, meseerdő
közepébe a remegő vizeknek
csendes oltalmat adni
itt dobolnak éjszakákban
szemhatáron, szívkamrádon
túl táncoló szellemek
szabad napnak útja mentén
nyers fák durva kérge őrzi
pupilládnak tágulását
tüzes égboltmaradékot
