néha úgy megriaszt az éjszaka
hogy faltól falig ordítva
menekülök magam elől - ez
talán paranoia, vagy lelkifurdalás,
és bassza meg magát
a megfogalmazás, hogy az este
szó spontáncsupasz voltát
elleplezendő hozzápasszintott
egy-két jelző az este hideg
testét elleplezi - mert az
este mardosó és egyedüli,
nekünk felírt számla, hogy
végre talán hátha
ma éjjel önmagunktól meg
nem riadt kéjjel önmagunkkal
elszámolni tudunk,
ugye így lesz most az egyszer?
