alvás alvadt álmokat fojtogató
tüzet bőgő pincepokol
napnál is világosabb bőrömön az élet
pillantásokat elkapva összerezzen
merről fúj a szél ha egy másodperc
marad ha kérdés hogy élni merre és hogyan
én magamnak éjjel-nappal jósolnék
vagy megenném a beteg fecskéket
bebugyolálva fázom a leginkább
locsold a gyökereimet a leveleimet
nincs izmom és éhenhalok vagy
éhen akarok halni ha értelmet kapok
vagy bárkinek felajánlható egy-két
egzisztencialistaizmus
mámorba ringass édes egyetlenem
szerelem szerelmes szerelmem
homlokunk smaragdcukor édes mint a nap
mosolyod mennyei és egyszer meghalunk
