a csend a vásott városba HUKK
a villamos halott bogár
a villamos partra vetett ponty
rávicsorognak éjjeli állatok
medvék, nyulak, csillagok
meg én, én aki megyek
és lépteimben kutatlak
hol vagy és mit csinálsz
testvérem testvérem
engem senki se lát
rólam senki se tud
enyém a hold, én
a hold szerelme
vagyok, felöltöztet
magányba árnyékba
csendbe, mámoros
szavakat suttog,
bort itat velem
lefektet a fájmatracra
kis szeretője vagyok
bódító vérkoktélt
iszik ereimből
maradj meg, te
maradj meg! ha
engem edzetté tesz
téged csak tartson
meg annak aki az
egyetlen menedék
vagy
lennék gondolatod
agyad felvillanása
bölcs színes kabátod
lámpád bodzabokrod
harapásod lábnyomod
szívdobogásod hiányod
lélegzeted
lelked padlóján álló
emlékbútor
gondolatparketta
várj rám ha már madarak
sem várnak reményre
a legnagyobb bölcsek
várakozásával várj
várj várj várj várj várj
majd megyek hozzád
lányom testvérem anyám
fiatalságom
hozzádbújok amíg újra szétszakít
ez a pesti halál
