a nap hevében forrt még amikor
a szél hullámai felverték az estét
és nyughatatlan teste telehányta
meséivel a büdös nagy eget

ott mentem éppen ahol a részeg
tejút hasadt és a résbe belenéztem
bátran mint tengerész a titkokat
örvényként dobáló tenger hasába

agyam régen úgy dobálta a port
mint büszke vihar
messzire jutottam vagy
egy helyben járok
valami megváltozott

itt bent a téglalap
fortyog és
mérges vért
festeget feketére

sárban térdeplő
juhász vagyok
a nyájam farkasok
vitték el
ha jól emlékszem
arra mentek
esküszöm!
esküszöm!