pseudofaktum

kopogós percek járnak az óra
körül a rugó rózsakelyhe
fáradt édességet botladoztat
végig a csontvázamon

téged befogadlak
minden kapu alatt ha átmegyek
vállam a falnak dörzsölöm porszagú
bérházakban és érzem
a tested illatát és abban
tárul ki ürege a nyúlnak
vagy vágy kapu és semmi
legyintés meg nem ingat
benned a hitem a szépben

szóvá is teszlek néha
észrevehetetlen pinceablakra írlak
szívtégely a piszkos üveg a rács mögött
és képletes horizont az éjjel
mert abba is beleraktalak
bár szépek a csillagok is de ha nem baj
inkább nézlek téged amíg ébren vagyok
és közben nem veszek levegőt
arcod fénylik a jegyen a lyukban
hangpárád rezeg a mondataimban
a szerelem ördöge belémdöfte
vasporos gyöngéd kardját
én a sebbe markolok és tágítom
imádok a pokolban élni