pseudofaktum

szél! most minden a szélről
szól. a tereket locsoló és az
arcokat kifestő, lányok haját
táncoltató meg hegygerinceket
borzoló szélről. bennem is szél
fut körbe, végigírva sötét utcáim.
a tett és a tett nélküli megfigyelés
is ebbe a szélbe kapaszkodik,
és szelet lélegzik szerelmem is
viharos szándékok járdaszigetén
megpihenve (bealudva) és szélbe
ájul, hanyatlik minden terv álom
gondolat szándék bizonytalan
mondat és latolgatás. ruhám
anyaga szintén szél és koponyám
vitorláját ez a szél hajtja. tüdőm
összehúzódásai közé szervezetem
a fulladás elkerülése végett időnként
szelet dobál. ha messzire bolyongtam,
cipőm és szívem szél által aládúcolt,
egy helyben járó, zsibbadó kődarab.
szél szárítja a szememet, társaság
és tetem, rámhalódó barátság egy-
egy pillanatra (a kötelék felolvad
meleg bentre érve). a szél megvár,
félénken aluljárókban reked amíg
a felszínre nem kísérem. ösztöneim
helyén is szél van. fújok balról
jobbra és viszont, pillanatnyi
kőkemény elhatározással akármerre,
szélcsatornákban origóközelségben.