az ég szűk
súrlódnak
rajta a felhők
ő itt fekszik
mosolya teje
elapadt
ha volna cérnám
rávarrnám magam
ajkaira
a könnye a tű
hanyagul szemhéjára
akasztva
szép alakja görcsöl:
gyűlölni akar
álmot vajúdik,
beszél: egyedül
van. ha fejét
megmoccantja,
meglát.
nem merem felébreszteni
éjszakába aggatott
2011.02.07. 01:36 pseudofaktum
Szólj hozzá!
Címkék: vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zajterem.blog.hu/api/trackback/id/tr692643554
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
