hogy járom budapestet?
hát elmondom. lábaim
között ezer méter, minden
lépés behálózza az utcát
mire eljutok innen oda élő
hús szövetül rá a betonra
és egyszerű képlet, hogy
magamon taposok ha
onnan ide visszajövök
tragikomikus sietséggel
bárcsak lenne titkom
elmondani neked. de
csak a megfogalmaz-
hatatlan van, a fények
habja kicsapódva bent
és a rácsodálkozások
az éj belém szemeteli
megrágott kenyérhéját
azt mondanám: olyan
dolgokat látok amiket
senki sem ért. de csak
csendem van és
rezgések milliárdjai
titkot nem adhatok
2011.02.08. 00:25 pseudofaktum
Szólj hozzá!
Címkék: vers
A bejegyzés trackback címe:
https://zajterem.blog.hu/api/trackback/id/tr332645819
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.