visszamennék ezerszer és
tízezerszer, és magam felé
fordítanám az arcod. azt
mondanám, szeretlek és
onnantól fehér fény
az élet értelem nélkül
üres sík. ha te nem
vagy, nem lehetek én
sem. magamat csak
tőled való vonatkozásban
taglalom: a veled-
függelék és a nélküled-
függelék. és most a
nélküled-függelék úgy
égeti a mellkasomat,
hogy megőrülök
de kiégeti a rossz
emlékeket is. félek, hogy
elveszíthetlek: pedig
nekem most költözöl az
Örökbe, a csendbe és
békémbe, ahol már semmi
és senki sem bánthat -
mert ott vagyok veled.
ott leszek veled, veled
leszek ott. legyen az
két perc vagy négyszáz
év, veled leszek ott. nem
számít mostantól semmi
sem, csak hogy te élj.
bármit feladnék érted.
