pseudofaktum

én nem leszek zsugori, anyám
megváltozom - szeretetet adok
amennyit belőlem kérnek
én kiátkozom a sötétet
és tiszta maradok
mint a törtfehér szobád falán

ha körülvesznek, megölelem mindet
zúgó könnyeimen evezve
értsd meg: mély mocsár az
bárki, ha úgy érzi, nem igaz
amit kérsz, meg nem tenne
én nem ásom el rejteni a kincset

a te magasságod én el nem érhetem
sokezer más kis tett visszatükröz
és megtörő fényében engem meglátsz majd
ami téged, engem is az hajt
hűnek lenni az égi trükkhöz
igazan végigmászni az életen

az én igazságaim mások
máshol ül bennem a hajthatatlanság
a szilárdság, a keménység onnan
ahol pulzálunk, nekem máshogyan robban
mástól lobog bennem az olthatatlan láng
ugyanazon tettünket hajtja teljesen más ok

te erősebb vagy nálam
árvának érzem magamat
hogy anyám tejéből ereje nem épült
tudatomba, ami pedig tőled szépült
nem jár át az az akarat
ami álmokat hajtana alám

téged követlek, édesanyám,
bár nem érlek fel sohasem