széltöredék
ha az idő húrja egyszer
megpattan és kiömlik a
zsúfolt szívtartály
egy szó legyen az ami
belőlem kizúdul (akkor
ha épp arra jársz vedd
fel és tedd zsebre és
vidd el messzi tájakra
ahol lengeti a szél
és áztatja a tenger
hogy megint éljen az
az egy ami átküzdötte
magát a szívkamrámon:
EMBER)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
