sokat gondolkoztam rólad
schopenhauer
hogy mit mondanál ha
megmutatnám sebzett
mellkasom és elmesélném
a veszteségeket amik
felépítik belső testem
és elkiáltanám magam:
ÉLET=TELJES KILÁTÁSTALAN
SZENVEDÉS HELYETT GYÖNYÖRŰ
KÜZDELEM FÉNYEK ÉS ÁLMOK
NÉGYZETÉN
SZOROZVA VALAMI ISMERETLEN
ÉS ÉRTHETETLEN ERŐ ÁLLANDÓ
VONZÁSÁVAL
én sem keresek mentsvárat
az optimizmusban
meztelenül állok magam elé és
hibáimat szenvtelenül festem
a papírra
tapasztalni ezt a fájdalmat
végtelenül szép és elképzelhetetlen
színeinkre emeli a létezés értelmét
mi vagyunk önmagunk szándékai
és reményei
az összes indok és minden lehetőség
a valóság vagyunk
minden értelem
