pseudofaktum

álmaidat vaktölténnyel lőttem át, fejem
állatkoszorúját te világítottad át, hát mi
marad nekünk, hát merre és miért kéne
fényeinkkel pásztázni koponyákban -
emlékszem harsány titkokra és recsegő
állkapoccsal életfalatot rágva éltem át
napokat napról napra rakott kőbástya
tornyaim ablakából kilesve, holnapig
ebben a tejfehér ködben még megmaradok,
hát keljen fel ágyából az álmodó és
látván a világ geometriáját - akadjanak
fel sirámai kábult boldogságán, forró
és hideg fogadalmak között úszva
előre-hátra, előre-hátra úszva,
keresve valamerre teret és időt