messzebről jövök feléd
mint bolygóvándor angyalok
karjaidban csitíts el
csitíts el mint gyermeket
nem vérzek és nem sírok
nem rugdostak nem vertek
lassú tűzön nem égettek
álomevő farkasokkal
álomfaló farkasokkal
tarka kínban neveltek csak
kabát ujjába bújtattak
karjaidban ringass el
ringass el mint gyermeküket
ringatják haldokló anyák
ujjaid úgy szántsák bőrömet
mintha utoljára simítanák
végig arcom néma mezejét
karjaidban altass el
mintha suttogásod szellőjébe
bújva indulna lopakvó útjára
a gyöngéd halál