pseudofaktum

álmaimban én győzöm le a sárkányt
álmaimban félig szétkent tégely festék
az agyam, lábnyomaim a felhők
álmaim szépek és kegyesek
ajtók ablakok ura vagyok álmaimban
de sorra hullanak a tollak abból a
párnából amit egyszer neked varrtam
ha nem ébredek fel a poszterek
lezúgnak a falról közös lélegzésünk
ütemére és a szobám szétdobálja
sarkait amiket együtt számoltunk meg

ott jössz te: virágcsokrot hordasz
önszántadon kívül és hatalmas
szív van rádhímezve: megbélyegeztek
de még ilyen teher alatt is mosolyt
énekel a bőrpólusod és mindent
kiolvasol bőbeszédű szemeimből

az ölelés atmoszférát teremt, bennem
rendet szül, benned atomokat mozgat
magházából előbújik az élő anyag ha
boldog bánatunkban egymást találjuk

úgy nyugtatsz meg mint
anyám tette mindig ez
jut eszembe ilyenkor
körülöttünk fehér fény
a bátrak már elfutnának
de mi bolondok vagyunk
ajándékaimat átadogatom
neked: ennyit tudok csak

hegyek ívét
tessék neked
a horizontot
tessék neked
színeket és
álmokat szövök
tessék neked
szívmechanikám
tessék neked
egy tarka rét
tessék neked
vadvirág meg
ezüstös füst
tessék neked
barnított búza-
mező melyen
olyan jól esett
feküdnünk
emlékszel?
tessék neked
mozgásom
tessék neked
indulataim
tessék neked
hogy ne félj
majd akkor
sem ha csak
meztelen
lépteimet
hallgathatod
egész világok
minden rezgése
hullámhosszok
és fogalmak
gondolataim
geometriája
tessék neked