szemed áspiskígyó ha vitázunk,
arcod kigyúl. nyelved másvalakié.
szavaid azonban nekem szólnak.
pont ez fáj: haragjukon lassan
elsodródom. partom te vagy,
mondom is gyakran, de te belém-
harapsz. talán joggal teszed. érveim
ostobák melletted, belőlük az árad:
mozgásom esetlen nélküled. úgy
izzik benned is, tudom, a szükséglet,
hogy megcsókolj újra, hogy vitádat
is felfűti: bántasz. forró léggömb
a szívem: forrong, súlytalan.
pár perc és megbocsátasz.
se veled
2011.01.31. 03:33 pseudofaktum
Szólj hozzá!
Címkék: vers
A bejegyzés trackback címe:
https://zajterem.blog.hu/api/trackback/id/tr622626727
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.