pseudofaktum

[a fények nem hagynak el
a föld alól bújtak elő hogy
játszanak veled: néha párás
fantomok. ha ráborulsz az
éjszakára: előjönnek megint
valaki olyan hívta őket aki
mindenért minket okol]

olümposzi táska hátamon
hegyet mászni jöttem
ha a hegyre felszöktem
onnan ámort lerángatom
meg palace aténét hogy
itt lent is zenéljenek néha
a sárban tocsogóknak
a havason taposóknak
akik fáznak és kiflin élnek
mert hajtja őket két fehér
pillanat: a születés és a
halál. és bármit megtesznek
hogy közé póznát húzzanak
olyan vastag kötelet ami
az űrből is látszik. gyertek
le szentek és itt énekeljetek
sárban és hóban fázzatok
és legyetek boldogok tomboló
reménykedéseitek között