A beteg emberek lelkesedése,
igen, a gyengéké, az őrülteké,
nem a bolondoké: az agyon-
verteké, a nyáladzóké, a há-
nyásig ordítóké, a mocsokban
fetrengők öröme az enyém.
A megfulladóké, a perverzeké,
az eret elszorító eufórikusoké,
a semmibe hullók boldogsága
az enyém.
Ránk fog szakadni a megrepedt
égbolt. Zsinórokon hús függ
fentről - zsíros csimbókcsillagok.
Én, a vérben mosdó hentes
kegyetlenül levágom füzérüket.
Táncolok amíg a csontom is
füstölög /
/ gyertek gyilkolni. Nincs édesebb
boldogság, mint a szabálytalan. A
rendszertelen pokolból tákolt meny-
ország egy koktél a részegeknek.
Szívem porrá zúzódott a habokon.
Ruhátlan, koszos, vasszagú durva
tangó a mellkasomban. Ez az új
kapuit tárogató udvar nem háza
senkinek sem - olyan gazda építette,
akit szétcincáltak azóta dédelgetett
ebei.
