pseudofaktum

fogynak a napfoltok,
az endorfin-katapultok,
halódnak tartalékaim

a semmibe hullok?
vagy ködöt írt rám
jövőm hintázása?

az ágyam alatt lakó
szörnyek éjjel savat
fröcsköltek ereimbe
nyikordul a padló:
felmordul bennem
a remény - lúgot
kapok ma éjjel talán

csendet. kell ez a
csend, most csak ez
van. ha visszajön,
aminek hátába néztem
elmerengőn, és kormos
tenyerébe vesz, ne
legyen bennem fehér
folt vagy kijátszatlan
kártyalap.

ha így bukom el, nem
mosolyoghat majd
tetemem felett.