1nincsen naptár zsebeimbenautót indítani tanított apámvezetni már nem - tüdőmgombjait lassan kibontjákcsatáim - fellélegeztetőgép2Rég beszéltünk, barátom. Márremeg a föld: itt járnak. Vesztünkreüldöztük egymást a pokolba. Ezaz utolsó, utolsó pillanatInni a bort…
álmaimban én győzöm le a sárkánytálmaimban félig szétkent tégely festékaz agyam, lábnyomaim a felhőkálmaim szépek és kegyesekajtók ablakok ura vagyok álmaimbande sorra hullanak a tollak abból apárnából amit egyszer neked varrtamha nem ébredek fel a posztereklezúgnak a falról…
úgy szerettem volna bemászniruháid közé hogy ott a földreüljek: fejem kabátjaid simogatnákés dalokat énekelnének titkostetteidről. szerettem volna. mostnézz rám: én vagyok. egyszerredalolom a vizek nyelvét és közbentakarót kötök magamnak hidegnapokra. majd az ajtókat…
hiszek a színek erejébenmeg a csillagokban stbés soha nem reccsen csontlábamban, ha az égenfutok blabla. hiszem a sor-so-mat és benned is hiszekmert tehet e mást a tehetetlenelszántan vak lélek? nem.és réteken kallódjanakel lelkem…
az én szemem csatornaabból indul a dunasejhaj kárikittyomfekete víz a dunaaz én szívem kreppapíramire egy ovis írsejhaj kárikittyomzsírkrétával teleíraz én babám elhagyottén kérek bocsánatotsejhaj kárikittyomelhagyott jaj elhagyottaz én lelkem kék zsetonördög nyerte…
kopogós percek járnak az órakörül a rugó rózsakelyhefáradt édességet botladoztatvégig a csontvázamontéged befogadlakminden kapu alatt ha átmegyekvállam a falnak dörzsölöm porszagúbérházakban és érzema tested illatát és abban tárul ki ürege a nyúlnakvagy vágy kapu és…