pseudofaktum

hiszek a színek erejében
meg a csillagokban stb
és soha nem reccsen csont
lábamban, ha az égen
futok blabla. hiszem a sor-
so-mat és benned is hiszek
mert tehet e mást a          tehetetlen
elszántan vak lélek? nem.
és réteken kallódjanak
el lelkem pillanatai. nem
kellenek később csak a
mostban. utána halászlé
a lelkem, mint testem is
csizmáját pucolja majd
sírköveknek. nem félek
az árnyéktól már 7 éves
korom óta és se fénye
se holdja nem segít a
marcipánhorizontnak.           játék
ez csiklandós évszakokba
mászva. de néha megretten
a [ ]től tengerimalac-fülem.
rád gondolok, milyen boldog
lehetnél nélkülem. egyszer,
mondom egyszer majd félni
fogok. de nem most, később,
ha már a konok hallgatást
felváltja a léptek kopogása.
úgy fekszem az ágyba hogy
azt mondom: itt vagyok.