pseudofaktum

a csend a vásott városba HUKKa villamos halott bogára villamos partra vetett pontyrávicsorognak éjjeli állatokmedvék, nyulak, csillagokmeg én, én aki megyekés lépteimben kutatlakhol vagy és mit csinálsztestvérem testvéremengem senki se látrólam senki se tudenyém a hold, éna…

Cupido,meztelen feneked rejtsd nadrágba,lovaidat fékezd véres kantárral,lépjen hátrébb mindenki és jajongjonsápadt öled, szemeid vörösre ringjonfelhők fodra felett, hagyd gyermekeidetés megtanulnak lassan nyílt harapni

a csend a vásott városba hullúgy nevet a villamosonmint valami eszelős bolonda villamos halott bogár- mondja, a villamospartra vetett pontyéjjelente megfagy a számúgyse használom semost se későbbnéma gubó vagyokmenekülő ebben a kurvatéli recsegő gyászbanlépteimben kutatlakhol vagy…

messzebről jövök felédmint bolygóvándor angyalokkarjaidban csitíts elcsitíts el mint gyermeketnem vérzek és nem síroknem rugdostak nem verteklassú tűzön nem égettekálomevő farkasokkalálomfaló farkasokkaltarka kínban neveltek csakkabát ujjába bújtattakkarjaidban ringass…

alvás alvadt álmokat fojtogatótüzet bőgő pincepokolnapnál is világosabb bőrömön az életpillantásokat elkapva összerezzenmerről fúj a szél ha egy másodpercmarad ha kérdés hogy élni merre és hogyan én magamnak éjjel-nappal jósolnékvagy megenném a beteg…

álmaidat vaktölténnyel lőttem át, fejemállatkoszorúját te világítottad át, hát mimarad nekünk, hát merre és miért kénefényeinkkel pásztázni koponyákban -emlékszem harsány titkokra és recsegőállkapoccsal életfalatot rágva éltem átnapokat napról napra rakott…